Az ősidők fekhelyei

SmartForm Anfineo HungaryAz Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunkban azt a rétegzett tematikát igyekszünk áttekinteni – illetve összetevőit behatóan ismertetni –, amely magának a programnak a kialakítása során elmélyült figyelmet követelt.  A kapcsolódó cikksorozatunkban eddig úgy írtunk az ágy, mint bútordarab jelentőségéről, funkciós csomópont-jellegéről az emberi életben, hogy adósak maradtunk az ágy nem filozofikusan elvont, hanem tárgyias meghatározásával. A meghatározáshoz indokolt először is szemügyre vennünk az elemi ágy-alapforma kialakulását. Az emberi ősidők nagy részében ugyanis nem létezett még ágy, mint az állati alvóhelyektől nyilvánvalóan megkülönböztethető objektum.

              A mai állattartásban sem merült még feledésbe az alom fogalma. Az almozás haszonállatok számára történő pihenőhely-képzés, illetve pihenőhely-frissítés: szalma leterítése, nem ritkán tőzeg, csutkahalom, falevél-halom hozzávegyítésével, arra is gondolva, hogy az alomanyag az ürüléket is felfogja – a madárfészekhez hasonlóan, de a fészeknél könnyebben cserélhetően, megújíthatóan.  Amikor egy vadon élő állat magának alakít ki alomszerű alvóhelyet, kuckófélét, annak eredménye a kotorék. Az ember is sokáig kotorékokon, kotorékokban aludt, de ma is megesik, hogy az erdős hegyekben éjszakázó vadász alvókuckót épít magának ágakból, levelekből.   Az őskori vadászat kibontakozásával a hidegebb átlag-klímájú térségek lakói a növényi eredetű kotorékhalomra állatbőröket, szőrméket is helyeztek, amelyekkel takarózni is tudtak. Az éjjeli őrtállók tűz vagy parázs mellett figyeltek az alvóknak az állatok általi veszélyeztetettségére.  De akár a szabadban, akár odvakban, barlangban aludtak egy törzs tagjai, a talajnedvek, valamint a rovarok, hüllők, kis rágcsálók elleni védekezés igénye kiváltotta a fekvőhely megemelésének gyakorlatát is: lábazatszerű tuskók, fahasábok, ágcsomók alkalmazását.  A barlangokban kihasználták a természetes kő-padkák nyújtotta lehetőségeket, sőt, mesterségesen is törekedtek a falmelléki padkákat szélesíteni, vagy kisebb kitüremléseket padkákká alakítani. A neolit kor kunyhóiba földet hordtak és fahasábokkal fazonírozott földrakásokra helyezték az alomjellegű réteget és az állatbőrt. Amikor már víziházakat is ácsoltak – a tó vizéből kiálló cölöpökre nehezedő faépítményeket – , a háztartó cölöpök, illetve tartógerendák,  tartókeretek, léc-bordázatok gondolata természetesen már átvetült a korabeli „belsőépítészetbe” is, és előálltak a civilizációt hirdető korai, kezdetleges ágyak.

             A civilizáció olyan „magas fejlettséget” jelent egy adott kor viszonylatában, amelyhez más emberlakta tájak még nem zárkóztak fel. Kezdeti megjelenései a Földön a ciklikus humánszexualitáson túliak, de mégsem antropológiai, hanem eszköztechnikai vagy – szélesebb értelemben – technikai- kulturális fejlettségről van szó, amelyhez olyan társadalmi szokásgyakorlat, szervezettség tartozik, amelyet az őshordák rendszeres viselkedésétől megkülönböztetni nem ütközik nehézségekbe. A mai ágyak rézkőkori változatai már civilizációs termékek voltak, és ezek rekonstrukciói ismeretében már meg kéne tudnunk adni az ágy definícióját, ám a pontosság megköveteli –  amint ez következő cikkünkből ki fog derülni – , hogy előbb tegyünk még egy utolsó kerülőt.

Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Kapcsolódó weboldal: Anfineo

Ágy-elméletek

A fekhely funkciós spektruma

(X)
Európai Unió Európai Szociális Alap